Napjainkban sok ember szembe kerül az örökölt sors felismerésével, ezért fontosnak tartom, hogy erről írjak először.
A nagycsaládokban elkerülhetetlen törvények működnek. Jó erről tudni, ha úgy érzed, hogy te is valamelyik ősöd sorsát éled újra akár esemény, akár genetikainak nevezett betegség formájában.
A nagycsalád lelkiismerete
Bert Hellinger szerint a családokban nemcsak egyéni sorsok léteznek, hanem egy közös, mélyen ható lelkiismeret is működik.
Ez a lelkiismeret nem tudatos, mégis erőteljesen irányítja a családtagok életét – gyakran generációkon át.
Ez magyarázza azt a jelenséget is, hogy egy gyermek látszólag ok nélkül azonosul egy nagyszülővel, korábban élt családtaggal, vagy akár egy olyan személlyel is, akiről semmit sem tud.
Nem történeteket mesélnek el – hanem sorsokat élnek tovább.
A családi lelkiismeret három törvénye
Hellinger szerint ez az úgynevezett nagycsaládi (archaikus) lelkiismeret három alapelv szerint működik:
1. A hovatartozás joga
Mindenkinek, aki egyszer a család része volt, joga van a családhoz tartozni.
Ha valakit kizárnak, elfelejtenek, lenéznek vagy megtagadnak (például egy korán elhunyt gyermeket, egy korábbi partnert, egy „szégyent hozó" családtagot), akkor a családi lelkiismeret nem hagyja ezt következmények nélkül.
Ilyenkor egy később született családtag tudattalanul azonosul a kizárt személlyel, és mintegy „helyette él". Nem tud róla – mégis az ő érzéseit, sorsát, terheit hordozza.
2. A sorrend törvénye
A családi rendszerben a korábban érkezettek elsőbbséget élveznek a későbbiekkel szemben.
Ez a lelkiismeret nem igazságos a szó emberi értelmében. Nem azt nézi, kinek van „igaza", hanem azt, mi volt előbb.
3. A korábban élők védelme
Ez a mély lelkiismeret a korábban születettek érdekeit védi, akár a későbbiek rovására is.
Ha szükséges, „feláldozza" a fiatalabb generáció tagjait azért, hogy a régi rend helyreálljon.
Kik tartoznak a nagycsaládi lelkiismeret hatókörébe?
Hellinger megfigyelése szerint ez a közös lelkiismeret általában az alábbi személyekre terjed ki:
- az egyén és testvérei
- a szülők és azok testvérei
- a nagyszülők
- egyes dédnagyszülők
- korábban kizárt családtagok
- a szülők vagy nagyszülők korábbi partnerei
Ez a rendszer egységként működik, és irányítja a benne élőket anélkül, hogy ezt észrevennék.
Az egyéni lelkiismeret és a családi lelkiismeret konfliktusa
A felszínen mindannyian egy másik lelkiismeretet érzékelünk: az egyéni lelkiismeretet, amely arra törekszik, hogy:
- tartozzunk valahová,
- egyensúly legyen adás és elfogadás között,
- rendben tudjunk együtt élni.
Ez az a lelkiismeret, amelyet „jónak", „helyesnek" érzünk.
A mélyben azonban ott működik az archaikus családi lelkiismeret – és ez mindig erősebb.
Hellinger szerint sok tragédia abból fakad, hogy valaki szeretetből megsérti a családi rendet.
Például:
- egy gyermek „követni akarja" az elhunyt apát,
- egy testvér tudattalanul magára veszi a másik sorsát,
- valaki jó szándékkal beavatkozik egy korábbi generáció terhébe.
A szándék tiszta. A rend azonban sérül.
És erre az archaikus lelkiismeret büntetéssel reagál – gyakran önsorsrontás, betegség vagy tragikus élethelyzetek formájában.
Miért fontos a családállítás?
A családállítás azért hozhat megkönnyebbülést, mert láthatóvá teszi ezt a rejtett rendet. Ami eddig tudattalanul működött, az megmutatkozik.
Amikor a családi rend helyreáll, amikor mindenki visszakerül a saját helyére, akkor oldódik a kényszer, hogy valaki más sorsát éljük.
Hellinger szerint ez nem „megoldás" a szó hétköznapi értelmében, hanem felszabadulás a családi lelkiismeret kényszere alól.
Érdekel a családállítás?
Ha úgy érzed, hogy te is egy korábbi generáció terhét hordozod, szívesen segítek a családi rendszer feltárásában.
Tudj meg többet